Az evés a gyenge pont. Igaziból otthon is nagyon nehéz a kedvükre valót találni. Különösen Gellért nagyon válogatós. Itt meg, csak azért se kóstolt meg semmit, ami kicsit is más mint, amit szeret. Johannának nem kellett sok idő, ő egyszerűbb eset. Ha éhes simán megeszi a vietnámi levest, halat, csirkét, rákot, zöldségeket, gyümölcsöket, akármilyen fűszeres is. (Jó mondjuk nagyon csípőset azért nem szoktunk nekik adni! :-)

Ha nem lett volna palacsinta és nokedli, akkor pár napig nem ettek volna semmit. (Ági Néni, köszi az úti szaggatót! :-)

... és volt még egy mentőöv, az a bizonyos kókuszos süti, amit Bori Mama készített, hogy könnyebb legyen megbarátkozni az újdonságokkal. Minden új íz, új étel után járt egy kis hazai süti. Ez a trükk azért sokszor bevált, de elég lassan ment a barátkozás....   

Szóval nagy szó volt, amikor egy nap Gergő és Gellért tavaszi tekercset ettek egy étteremben, és Gellért megjegyezte: Miért nem mondtátok, hogy ilyen is van? Ez finom!"