A sivatag kellős közepén, amikor a homokviharral küzdve kerestük az átmeneti menedéket, üldözőbe vett bennünket két fiatal egyetemista. Nem, nem akarták elvenni az utolsó csepp vizünket, hanem Gellértet szerették volna minden áron lefényképezni. :-) Udvariasan, de nagyon rámenősen nyomultak utánunk, aztán szégyenlősen megkérdezték csinálhatnának-e egy képet Gellértről.
Sajnos, mi nem fényképeztük le őket, de ideteszek egy másik képet, ami szintén ott készült hasonlóan szerzett ismerősökkel.
Ilyen élményünk egyébként minden nap van, mert amerre járunk, mindenhol megbámulnak bennünket. A gyerekeket megsimogatják, megszólítják megpróbálják az arcukat megcsípkedni, megütögetni. Csodálom, hogy nem háborodtak még fel igazán a gyerekeink, mert őszintén szólva nem igazán tetszik nekik ez a népszerűség.
